Pórszombat története
Pórszombat Zala Megyében, Zalaegerszegtől 30 km-re, a Göcsej nyugati oldalán található település. A falu a Medes-patak domboktól körülvett völgyében fekszik, minden irányban erdő veszi körül. A községet a Morgos patak szeli át, ami a falu végén a Medes-patakba folyik. A település természeti értékekben igen gazdag, különösen a patakvölgye, valamint az erdők környéke.
Jelenlegi ismereteink alapján Pórszombat múltjáról a XV. századig nincs írásos emlék. Neve először 1425-ben Zsigmond király uralkodása idején kelt határjárási leírásban olvasható először. A dokumentum „Porzombathya” néven említi. Az előtag a Pór nevű birtokosára, mások szerint lakói foglalkozására, társadalmi helyzetére, míg az utótag a szombatonként tartandó vásárokra utal.
A Pórszombattal szomszédos Medes már korábban, 1408 elején jelenik meg először írásos dokumentumban. A Medes név a „meddő” szónak azzal a jelentésével magyarázható, hogy száraz, aszú, holt. Az írások 1460 körül említik Medes falu templomát, melyet a környék legmagasabb pontján, a Szentegyházi tetőn helyeztek el.
A XVI. század közepén Medes már Pórszombattal együtt szerepel az írásokban. A török uralom idején Medes végleg elpusztult, helyét őrzi a Medes erdő, Medes-hegy és a Medes-patak.
Pórszombat 1461-ben Szent György váráshoz tartozott. A XVII. század végén szerzi meg a terület Eszterházy Pál, s ettől kezdve az Eszterházy hercegi birtokok egyike.
1875-ben elsők között épült állami iskola Pórszombaton, Zalabaksán.
A falu lakosai kisbirtokosok voltak néhány hold földdel. Kereseti lehetőség a faluban élő Mohaupt Oswald és Máyer Lipót uraságnál volt.
Mohaupt Oswald l876-ban téglagyárat, l898-ban deszkagyárat alapított. A téglagyár az 1990-es évekig működött, ma már csak a megmaradt kémény emlékeztet rá.
A gazdasági fejlődésnek az I. világháború vetett véget, ami a falu lakosságának sok szenvedést okozott. A háborúban elesettek (42 fő) emlékét őrzi a temető bejáratánál elhelyezett hősi táblák sora.
Az 1924. évi földreform több családot földhöz, házhelyhez juttatott, ekkor épült be a mai Petőfi utca.
A II. világháborúban a község 24 lakója vesztette életét. Az I. és II. világháborúban elesettek emlékének tiszteletére 1992-ben hősi emlékművet állítottak.
A háború utáni földosztáskor gyökeresen megváltozott a földbirtok szerkezet. Elvették a nagybirtokosok földjeit és kiosztották.
A faluban 1950-ben önálló tanács lett, 1958-ban új iskola épült, 1960-ban megalakult a Medes Völgye Termelőszövetkezet.
A község önálló tanácsa 1970-ben megszűnt és Zalabaksa Községi Közös Tanács társközsége lett.
A termelőszövetkezet a Zalabaksai Vörös Hajnal Termelőszövetkezettel egyesült, körzetesítés miatt megszűnt az iskola.
1986-ban 25 férőhelyes óvoda épült, létszámhiány miatt azonban 2003-ban megszűnt.
Az iskolai oktatást és az óvodai ellátást a Zalabaksai Általános Iskolában és Napközi Otthonos Óvodában látják el.
2000. évben egyházi beruházásként, rengeteg társadalmi munkával, lakossági, önkormányzati támogatással, egy év alatt épült meg a Római Katolikus Templom.
Az egykori általános iskola előtt a községben működő Falunként Közművelődési Alapítvány millenniumi parkot alakított ki, melynek közepén egy hétágú fa tetejére Turul madár került elhelyezésre.
2002. évben a Szentegyházi tetőn - Medes falu templomának helyén - 20 méteres tölgyfából faragott kereszt került felállításra az elpusztult Medes falu és templom emlékének és annak a 66 településnek, melyeket az 1600-as években Kanizsa eleste után rombolt le a török.
2005. évben a templom előtti térre Szent István király fából készült szobra került elhelyezésre.
Pórszombat község a rendszerváltás óta Kálócfa, Kerkabarabás, Kozmadombja, Pusztaapáti, Szilvágy, Zalabaksa községekkel alkot körjegyzőséget, Zalabaksa székhellyel.
A településen Polgármesteri Hivatal, Falugondnoki szolgálat, eMagyarország pont, könyvtár, orvosi rendelő (heti egy alkalommal van rendelés), mobilposta és 1989. óta Sportegyesület működik.
A településen az úthálózat, egészséges ivóvízhálózat, a vezetékes földgázhálózat, a telefonhálózat, a kábeltelevízió kiépített.
Pórszombaton született híres emberek
Halápy János (Pórszombat, 1883. február .4 – Budapest, 1960. február 13.)
és
Halápy Ede (Pórszombat, 1891. november 22. – Budapest, 1962. február 3.)
Halápy János festő Pórszombaton született 1883. február 4-én. Édesapja Halápy János a község tanítója volt. Művészi hajlama korán megmutatkozott, 1910-ben rajztanára párizsi nemzetközi kiállításra küldte rajzait, ahol aranyéremmel jutalmazták.
Festői tanulmányait az I. világháború félbeszakította. Első festményeit 1923-ban állította ki Budapesten. Az 1924-ben megalakult KÚT-nak alapító tagja volt.
1925-28 között több ízben hosszabb időt töltött Párizsban. Hazatérve a kubisztikus hatásoktól az impresszionisztikus felfogáshoz kanyarodott vissza. Halápy János neve elválaszthatatlan a Balaton festészetétől, a XX. századi magyar művészettörténetben a „Balaton festője” megtisztelő jelzőt érdemelte ki. Több képét őrzi a MNG és a keszthelyi Balaton Múzeum.
Halápy Ede festő, grafikus Pórszombaton született 1891. november 22-én. Halápy János testvére. Az Iparművészeti Főiskolán Kriesch Aladár mellett tanult, s akvarell tájképeket állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban, amelyekkel több vízfestmény-díjat nyert. Akvarelljeivel szerepelt a Velencei Biennálén is.
Plakátokat is készített (1935. évi Főiskolai Világbajnokság) és több kultúrház (Szolnok), templomok (Törökszentmiklós) dekoratív freskóit festette.
A magyar művészettörténet Pórszombaton született kiemelkedő egyéniségei, művészei emlékét az óvoda falán 1996-ban elhelyezett emléktábla őrzi.
Pórszombat nevezetessége